Az amputáció során a sebészek az ideális csonkforma kialakítására törekszenek, melynek minél megfelelőbben kell illestzkednie a protézishez. Alsó lábszári amputáció esetén a vádli izomzatából alakítják ki a csonkot, ezt az izmot húzzák rá a sípcsontra, megfelelően erős, izmos, rugalmas formát képezve.
A műtét során elnyert csonkforma nem végleges, hiszen a szövetek még rendkívül duzzadtak, vizenyősek. A csonk keresztmetszete naponta változik. Több hét is eltelhet, mire az ödéma megszűnik.
A betegek tehát nem kaphatnak rögtön végleges műlábat, hanem egy kevésbé komfortos, de folyamatosan a csonkformához illeszthető ideiglenes protézis segítségével tanulják a járást. Különböző gumis és szilikonos anyagokból készült harisnyákkal kompenzálják a méretkülönbségeket a csonk apadása közben.
Végleges protézist legkorábban az amputáció után fél évvel kaphat a beteg, de előfordulhat akár egy év is.
Zsoltnak a járáspróbák során különösen figyelnie kellett arra, hogy csonkját ne erőltesse meg, és a felszíne ép maradjon, hiszen a sebes lábat nem lehet tovább terhelni.
