A lavina a hegyek világának egyik legkiszámíthatatlanabb, éppen ezért legrettegettebb veszélyforrása. Túléléséhez sokszor szerencse kell. A hógörgetegnek nemcsak súlya, de sebessége is félelmetes lehet. A hó megindulásást jellegzetes hangrobaj kíséri.
Általában nagy hőmérsékletingadozáskor lehet rájuk számítani: a hirtelen felmelegedés és a hirtelen lehűlés is előidézheti. A havat saját súlya is leszakíthatja, szerencsétlen esetben azonban síelők, hegymászók is megindíthatják a folyamatot.
Kialakulásuk és állaguk alapján többféle lavinát különböztetünk meg. A szárazlavinák rendkívül gyorsak (100-300Km/h), és a hótömeg előtt kialakuló nagy légnyomás fákat képes kicsavarni helyükről. A nedveslavinák sebessége általában 100km/h alatt van, viszont ezeknek hatalmas tömegük pusztító.
A lazalavinák egy pontból indulnak ki, azonban lefelé haladva útjuk szélesedik. A deszkalavina esetében egy összefüggő hóréteg szakad le. A Cho-Oyu expedíció tagjainak ez utóbbi típus okozta a fejfájást. Az erős szél ugyanis a hó tetejét megkeményítette, ami bármikor megcsúszhatott az alatta lévő laza rétegen. Zsolt az alaptáborból folyamatosan fotózta a hó felszínét, így latolgatva a csúcstámadás esélyeit.
