Az amputációt követő felmérésben a betegek aktivitási szintjét egy 0-tól 4-ig terjedő skálán jelölik, hogy igényeiknek megfelelő protézishez jussanak. Az Erőss Zsolt lábait fejlesztő csapat szerint Zsolt hiperaktív, így protézisben is 5-ös szintre van szüksége.
Az alábbi listán összegyűjtöttük, hogy az egyes aktivitási szintekhez milyen lábprotézisek illenek.
0.szint: Csupán látszat
A kozmetikai művégtagok nem járóképes betegek számára készülnek, melyek a testi hibák látványát takarják el, nem alkalmasak a mozgásra. Ilyen protézist akkor használ valaki, ha például kerekesszékben ülve el akarja takarni hiányzó testrészét, és a pokróc alá betesz egy ilyen formára alakított anyagot.
1.szint: Ágytól a WC-ig
Naponta pár órás használatra tervezett legalapvetőbb teendők ellátására készített eszközök.
2.szint: Lakástól a piacig
Azoknak az embereknek alakították ki, akik lakóhelyüket kisebb távokra szeretnék csak elhagyni, mint például lemenni a boltba, vagy kutyát sétáltatni. Ezek a protézisek elsősorban kisebb akadályok (útpadka) meglépésére alkalmasak.
3.szint: Munkába járáshoz
Az átlagos emberi aktivitásra fejlesztik ki őket. Napi 15-16 órás korlátlan viselést tesznek lehetővé. Ezekkel a végtagokkal már lépcsőzni lehet, nagyobb akadályokat meglépni.
4.szint: Kiránduláshoz
Az átlagos emberi aktivitásnál nagyobb mozgásigénnyel rendelkező emberek számára készül. Sportolásra, kirándulásra alkalmas végtagok.Az Alpokot bejárhatjuk vele.
5.szint: Zsolt szintje.
Ide az extrém igénybevételnek eleget tevő protézisek sorolhatóak, melyek olyan célok megmászására is alkalmasak, mint a Lhotse. Magyarországon ilyen 5-ös lábbal rendelkezik még a triatlonista Katona Ottó, aki az Ironman versenyeken is rajthoz áll. Ottó kilenc éves korában vesztette el lábát, de tizennyolc éves kora óta versenyszerűen sportol. Hat éve profi lábra váltott.
(Oscar Pistorious futólába már a nem létező 6-os szinthez tartozik. Az ő művégtagja azonban csak speciális körülmények között alkalmazható, hiszen járni, vagy akár egyenesen és stabilan állni vele már kényelmetlen.)
Magyarországon a különböző aktivitási szintű lábprotézisek használatának arányát durván úgy lehetne meghatározni, hogy minden következő szint az előző egytizede. Vagyis az amputált betegek 90 százaléka rendelkezik 1-es aktivitási szintnek megfelelő (ágytól a wc-ig) művégtaggal, 9 százalék van a 2-es szintű birtokában, 0,9 százalék rendelkezik az átlagos mozgásigényeknek megfelelő 3-as szintűvel, és körülbelül 0,1 százalék van az átlagosnál aktívabb életet lehetővé tevő 4-es szintű protézis birtokában.
Ennek magyarázatát a pénzügyi lehetőségek mellett főleg az amputációt kiváltó okokban kell keresni. Magyarországon a legtöbb műtétet cukorbetegségből és dohányzásból eredő érszűkület miatt végzik, mely betegségek általában nem feltételeznek aktív életmódot. Így a betegek mozgásigénye az amputáció után sem igényel 1-es és 2-es szintnél jobban terhelhető lábat. 3-as szintű protézist főleg a balesetben sérült emberek igényelnek, akik szeretnék a váratlan szerencsétlenség után visszakapni régi életüket. A protézisek közötti aktivitási szint persze átléphető. Egy kettes lábbal is lehet aktívabban élni, csak figyelni kell a terhelhetőségre.
Zsoltnak sportember lévén több lábra is szüksége van. Rendelkezik egy mindennapi mozgásigényeit kielégítő protézissel, ezenkívül a hegyre is kifejlesztett lábakat. A dokumentumfilmben is látható Lhotse expedíció alatt ötezer méterig használt egyet, majd efölött átváltott egy hágóvassal felszerelt speciális hegymászólábra. A film forgatása után egy további lábat is fejlesztett, mely sziklamászásra is alkalmas. Ennek érdekessége, hogy a protézises lábfej mérete kisebb, mert a szakemberek szerint így jobban kontrollálható a vele való mozgás.
A felépülés eredményessége azonban a szakemberek szerint sem a protézisben, hanem a tudatban rejlik. A mozgáskorlátozott embereknek elsősorban gondolkodásmódjukban kell maguknak lehetőséget adniuk az aktív életre. A kalózok régen falábbal is boldogultak.
