A magyar kórházakban közel négyezer amputációt végeznek évente, aminek nagy százalékára cukorbetegségből és dohányzásból eredő érszűkület miatt kerül sor. Az amputációknak kevesebb mint 20 százaléka történik baleset miatt. Problémát jelent, hogy a legtöbb esetben a sebészeti beavatkozást nem követi orvosi rehabilitáció, mely folyamat segítségével a beteg megtanulja feldolgozni veszteségét, illetve megtanulja használni az új életéhez szükséges segédeszközöket (protézis, kerekesszék).
Szemléletbeli különbség, hogy míg a nyugati országokban a sérültek egyre ritkábban kérnek a protézisekre esztétikai burkot, ezzel is büszkén mutatva, hogy képesek ilyen hátránnyal is teljes életet élni, addig hazánkban a legtöbb beteg kéri az esztétikai elfedését testi hibájának.
Zsolt szerint a mozgáskorlátozottság elsősorban mentális, nem pedig fizikai fogalom. Ha a tudat mozogni akar, akkor előbb-utóbb reaktiválja a testet.
