A serpa nép Nepál keleti részén él. Köszönhetően annak, hogy ez a rész magasan a tengerszint fölött található, az itt élő serpák jól tűrik a ritka levegőt. Már az első himalájai expedíciók is teherhordóként alkalmazták őket, és azonnal felfigyeltek különleges képességeikre.
A legutolsó népszámlálási adatok szerint a népesség 20 ezer főre tehető, közülük Tibetben körülbelül 8 ezren élnek. A serpa nyelv lényegében a tibeti egyik dialektusa. Hagyományosan állattartással és földműveléssel foglakoznak.
A Mount Everest első megmászása is egy serpa nevéhez kötődik. 1953 tavaszán Edmund Hillary új-zélandi hegymászó és Tenzing Norgaj érték el először a csúcsot. Hillary híres lett, Norgajról viszont alig beszéltek a korabeli újságok. Hillary egyenrangú félként és igaz hegymászótársként kezelte serpáját, ám a korabeli brit szemlélet nem akart foglakozni olyasvalakive, aki a gyarmatokon született - ráadásul nem előkelő családban. Tenzing Norgaj mégis világhírű lett a Himalája fia című, magyarul is megjelent könyve által, ami aprólékos képet ad a serpák világáról. 
Napjainkban a hegymászó expedíciók elképzelhetetlenek serpák nélkül, ugyanis az ő tulajdonukban lévő cégek intézik a csúcsengedélyeket, ők szervezik meg a mászók illetve felszereléseik szállítását, ők tárgyalnak a jakhajcsárokkal. A serpák között különböző tisztségek vannak. A szakácsserpák főznek az alpatáborban az expedíciós csapatokra, a mászóserpák pedig az alaptábor fölé, sokszor a csúcsig is elkísérik az embereket.
Sok expedíció nem fizet mászóserpákat, ám ők is igénybe veszik szolgáltatásaikat - ugyanis ezek a magashegyi szakemberek rakják ki azokat a fix köteleket, amiket mindenki használ a hegyen. 
Ma már a mászóserpák között találunk igazi sztárokat. Némelyikük 10 alkalommal mászta az Everestet oxigén nélkül. Személyük, tapasztalatuk és munkabírásuk garancia lehet egy expedíciónak arra, hogy a mászók nem kerülnek bajba a hegyen. A legjobb serpák ugyanis az életük árán is lehozzák a sérült, félholt embereket.
